A víz, mint a víz-víz hőszivattyú hőforrása
- Zárt rendszerben (csőhurokban) csak folyók, tavak partjáról képzelhető el, erre Magyarországon igen kevés lehetőség van, hiszen senki sem lakik közvetlen folyóparton (hiszen az árterület).
- A nyitott rendszerű hőnyerés alap helyzetben két kútból áll, az egyik kútból emeljük ki a vizet egy
búvárszivattyúval, és a másik kútba engedjük vissza (nyelő kút). A nyitott rendszerű kinyerés pedig számos más problémát vet fel, mindenekelőtt a víz mozgatásának nagyságrenddel magasabb költségét (búvárszivattyú) ami a rendszer energetikai hatásfokát rontja (lsd. később). Másik probléma a vízminőség, ami Magyarországon sokszor a magas vastartalomban nyilvánul meg. A magas vastartalmú víz a nyelőkutat eltömíti, ezért ezeknél a rendszereknél is ritkán garantálható az elvárható 25-30 éves élettartam. Figyelem, a kútfúrás engedélyköteles!
A vízkutas rendszerek előnye:
- Állandó, magas hőmérsékletű hőforrás, ezért a hőszivattyú gép kiváló COP értéket érhet el.
A vízkutas rendszerek hátrányai:
-
a búvárszivattyúval együtt számolva gyenge COP érték (!!!)
-
kiváló minőségű kút szükséges, hogy az elnyelés garantálható legyen akár évtizedekig
-
a kút nyelőképessége főleg hidrogeológiai kérdés, azaz a helyszín nagyban meghatározza
-
nagyon sok, jó minőségű, tiszta vízre van szükség
-
a víz kémiai jellemzői korróziós szempontból veszélyt jelentenek a hőszivattyú elpárologtatójára nézve
-
ezért a víz laboratóriumi vizsgálata után az esetek többségében kiderül, hogy a gyári elpárologtató nem használható...
-
...ezért leválasztó hőcserélő szükséges, ami plusz karbantartást igényt, és plusz beruházást jelent
Legyen a hőszivattyú COP értéke W10/W35 esetben 5.5 (ez egy kiváló COP érték). Leadott fűtési teljesítménye legyen 11 kW. Ilyenkor a hőszivattyú által felvett villamos teljesítmény is kedvező 11 kW/5.5 kW =2 kW. Ebben viszont nincs benne a búvárszivattyú nem elhanyagolható áramfelvétele, ami reálisan 0,8- 1kW között van, azaz a búvárszivattyúval együtt a hőszivattyú COP értéke már 11/ (2+0,9)=3.79 -re változik.Természetesen nem a konkrét számok a lényegesek, hanem az elv. Ha valaki olyan helyen telepít víz-víz hőszivattyút, ahol nem szükséges búvárszivattyú, mert a kút vízszintje (nem nyugalmi, hanem üzemi vízszintje) 7 m felett van, akkor kisebb fogyasztású szivattyú is elegendő.
Víz-víz hőszivattyúk
Ezek a gépek felépítésükben nem, vagy igen kissé különböznek a geotermikus gépektől. Vannak gyártók aki nem különböztetik meg ilyen szempontból a gépeiket. Vannak azonban olyan gyártók is, akik külön gépet ajánlanak vízre, és egy másik gépet geotermikus (pontosabban glikolos) rendszerre. Olyan gyártó is van, amelyik egy gépet gyárt, és ha a megrendelő vízre szeretné használni a gépet, akkor a gyárban egy másik hőcserélőt (elpárologtatót) építenek bele. Nem mindegy ugyanis az elpárologtató típusa, anyaga. Ha valaki ezt a kérdést figyelmen kívül hagyja, akkor a 2-3 év után kellemetlen meglepetésben lesz része... az elpárolgató ki fog lyukadni, és ha ez korróziós okra vezethető vissza (100 esetből 99-szer igen), akkor a gyártó nem fog garanciát vállalni, és a hiba csak nagy költséggel javítható, ráadásul ha az ok nincs megszüntetve, újabb 2-3 év után újra lehet cserélni.
Megoldás? Kizárólag olyan helyen szabad víz-víz hőszivattyút telepíteni, ahol bőséges, jó minőségű tiszta víz van, és leválasztó hőcserélőt, vagy a gyár speciális hőcserélőjét kell alkalmazni. Vasas vízzel ne működtessen ilyen rendszert!